A Duna vízhőmérsékletének emelkedése semmiféle biztonsági kockázatot nem jelent a Paksi Atomerőmű működésében.
Az atomerőmű már a jogszabályokban és a nemzetközi sztenderdekben meghatározott hőmérsékleti küszöb alatt, 23 Celsius-fokos vízhőmérsékletnél megkezdte a folyamatos méréseket a Duna érintett részén, az előírt helyen, a hatóság által rögzített módszertan alapján. A vízhőmérséklet esetleges emelkedésével az ilyenkor szokásos módon, az erőmű termelésének előírások szerinti csökkentésére kerülhet sor, a mérési eredmények azonban ezt mindeddig nem tették szükségessé. Az atomerőmű hűtésének ezért nincs, és nem is lehet negatív hatása a környezetre, amit a szigorú biztonsági előírások szavatolnak.
A Paksi Atomerőmű működését szigorú szabályok, előírások határozzák meg, amelyeknek a létesítmény minden esetben megfelel. Az atomerőmű működésének legfontosabb alappillére, hogy környezetére a lehető legkisebb negatív hatást gyakorolja, összes kibocsátása ennek megfelelően az egyébként is nagyon szigorú hatósági előírások töredékét, 3 ezred részét teszi ki, a biztonságot pedig többszörösen biztosított rendszerek szavatolják.
A Duna hőmérséklete kapcsán, a vonatkozó jogszabályok értelmében az atomerőmű hideg vizes csatorna beömlési mérési pontnál mért 25 Celsius-fokos szintnél lép életbe a kijelölt, 500 méteres folyószelvény folyamatos monitorozása az atomerőmű részéről – a folyó vizének hőmérséklete ugyanakkor ezt a szintet egyelőre nem érte el. A Paksi Atomerőmű – mint működése minden területén – ebben az esetben is a legmagasabb szintű biztonsági eljárásokat követi, így a folyamatos méréseket már az előírt szint elérése előtt, azaz 23 Celsius-foknál megkezdte és végzi.
Az atomerőmű által monitorozott, 500 méteres Duna-szakasz hőmérsékletének mérése a hatóság által jóváhagyott, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által kidolgozott módszertan alapján zajlik, transzparens, bárki által megtekinthető módon, az adatok teljes nyilvánossága mellett. A nemzetközi sztenderdeken alapuló biztonsági előírások meghatározzák, hogy amennyiben ezen a szakaszon belül a víz hőmérséklete eléri a 30 Celsius-fokot, milyen mértékben kell visszaterhelni az atomerőmű villamosenergia-termelését.
Az atomerőmű hűtése másodpercenként 100 köbméter víz kivételét igényli a folyóból, ez a valaha mért legalacsonyabb vízállásnál (900 köbméter másodpercenként) is csupán alig tíz százalék feletti mértéket jelentett, a mostani, közepes vízállásnál (2200 köbméter másodpercenként) pedig kevesebb, mint 5 százalékot. A Paksi Atomerőmű hűtésének mindezek alapján semmilyen negatív hatása nincs és nem is lehet a környezetre, illetve ezen belül az élővilágra. Harminc Celsius-fok feletti vízhőmérséklet természetes módon, pangóvizekben, alacsonyabb áramlású folyórészeken is kialakulhat időszakosan.
A fizika törvényei alapján az atomerőmű villamosenergia-termelésének, vagyis az úgynevezett gőz körfolyamatnak a hatásfoka függ attól, hogy a folyamat végén milyen hőmérsékletű víz áll rendelkezésre a kondenzáció során. Ezért fordul elő, hogy télen valamivel 2000 megawatt feletti teljesítménnyel képes termelni a létesítmény, míg nyáron hasonló, elhanyagolható mértékű csökkenésre is van példa, hiszen a hűtésre használt víz hőfoka változik. A két eset ugyanakkor gyakorlatilag kiegyenlíti egymást, így ennek, az éves villamosenergia-termelésre gyakorolt hatása elhanyagolható, ráadásul a teljes erőművi hatásfokot nézve a Pakson is alkalmazott frissvizes hűtés 1,5-2 százalékkal jobb megoldást jelent a hűtőtornyos hűtésnél.