Az erőmű-leszerelés egyre akutabb feladattá válik. Részint azért, mert sorra érnek tervezett életük végére az első, korai, negyven-ötven éve épült atomerőművek, részint a németek gyors – ma már mondhatjuk: elhamarkodott – döntése miatt. Ismert, hogy a német kormányzat a 2011 tavaszi japán tragédia nyomán nagy hirtelenséggel elhatározta, hogy 2022-ig leállítja valamennyi nukleáris reaktorát.

fukushimaMunkások a fukushimai atomerőműnél – fotó: abcnews.go.com

Politikai döntést hozni könnyű és gyors tevékenység, a tényleges megvalósítás azonban igencsak hosszadalmas, összetett tervezést és engedélyek seregét igénylő folyamat. Jó példa erre a most lebontásra váró német phillipsburgi atomerőmű, amelynek első reaktorblokkját kezdik majd leszerelni. A munkálatokat végző cég két évvel a kormány határozata után kért a hatóságoktól engedélyeket és most, négy év múltán kapta csak meg azokat! Nagyon fontos a leszerelések sorrendje is. A legkritikusabb nyilván a reaktor vázának sorsa, a különböző sugárzó anyagok lebomlási idejének figyelembe véve. És mindehhez járul fő problémaként a kiégett fűtőelemek hosszú távú és nemzedékeken átnyúlóan biztonságos tárolásának megoldása.

A leszereléshez nagyon komoly felkészültség szükségeltetik. Jól képzett, fegyelmezett munkaerő, nem is kevés, több száz, sőt inkább több ezer főt foglalkoztató, specializált vállalkozásokkal. A munkálatok idejét pedig nem években, hanem évtizedekben kell mérni. Mindezek a követelmények nyilvánvalóan jelentős tőkeigénnyel járnak, amihez várhatóan állami hozzájárulás, tehát az adófizetők pénze is követelményként jelenik meg. Ez utóbbi pénzt egyébként várhatóan már a közeljövőben fizetniük kell a német polgároknak, mivel az atomerőműveiket üzemeltető nagyvállalatok hatalmas, nagyságrendben tízmilliárd eurós összegeket követelnek a leállítások miatt keletkezett anyagi kárukért.

A leszerelés valóban kedvező és egyre bővülő piacot jelenthet. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a NAÜ számításai szerint 2040-ig mintegy 150 gigawattnyi atomerőmű-kapacitást kell kivonni, vagyis ennyit termelő reaktort leállítani. Nagyon nagy szám ez, elég, ha arra gondolunk, hogy a mi paksi erőművünk összesen 2 gigawatt teljesítményt ad. Nem meglepő tehát, hogy óriásvállalatok már most felkészülten állnak rendelkezésre, de ez nyilván azt jelenti, hogy bedolgozóként világszerte kisebb és közepes vállalkozások sok százas, sőt ezres serege áll ugrásra készen.

Ami a leszerelést illeti, hazánkban is évek óta komoly előkészületi munkák folynak. Már 1993-ban elkészült erről az első tanulmány, 2003-ban pedig létrejött az erőmű és a kiégett fűtőelemek átmeneti tárolójára vonatkozó leszerelési terv első változata. A szükséges adatok első körének összegyűjtése 2006-ban elkezdődött és három év múlva fejeződött be. Ehhez járul, hogy a leszerelési tervet ötévente felülvizsgálják, igazodva a tudományos és műszaki haladás új eredményeihez. Mert az idő nem áll meg, hiszen az első reaktorunkat nem is túl sokára, 2032-ben le kell állítanunk.