Magyarország 2008 óta GDP-jének egyre nagyobb arányát fordította kutatás-fejlesztési és innovációs (k+f+i) tevékenységekre, ugyanakkor európai összehasonlításban a k+f+i folyamatok eredményessége a költések ellenére is stagnál – derült ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elemzéséből, amelyet csütörtökön juttatott el az MTI-nek.
Az ÁSZ többek között azt értékelte, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció fejlesztésére létrehozott szervezeti és támogatási rendszer, valamint jogszabályi környezet miként ösztönözték az intézményeket és gazdasági társaságokat eredményeik javítására, s összességében megvalósultak-e a kitűzött stratégiai célok.
Kevés itthon az újítás – fotó: nobleinventions.com
Az elemzés az úgynevezett európai innovációs eredménytábla alapján készült, amely nyolc szempontból, 25 indikátor segítségével méri az egyes országok adott évi innovációs teljesítményét, és a mutatószámok átlagolásával készült összevont innovációs index alapján osztja a tagállamokat a vezető, erős, mérsékelt, valamint a lemaradó innovátorok csoportjába. Az összegzés szerint Magyarország k+f+i eredménye 2008-ban alacsonyabb volt, mint az EU-átlag, amellyel az ország a mérsékelt innovátorok közé került, és 2008-2015 között ebben a pozícióban maradt. Az összevont innovációs indexszel mérve 2015-ben Magyarország az uniós átlag 68 százalékát érte el.
A GDP-arányos k+f+i ráfordítások összege a 2008. előtti 1, vagy annál is alacsonyabb százalékról minden évben 1 százalék felett alakult és folyamatosan növekednek a támogatások, 2020-ra a tervezett érték már eléri az 1,8 százalékot. A stagnálás viszont nem hatott jótékonyan az eredményeket hosszútávon érvényesítő kutatás-fejlesztésre – jegyezte meg a számvevőszék. Az ÁSZ rámutatott arra is, hogy Magyarország innovációs teljesítményének javulását leginkább az hátráltatja, hogy a kis- és közepes vállalkozások csak szerény mértékben tudnak az innovációs folyamatokba bekapcsolódni, illetve nem jönnek létre nagy számban innovációra alapított kisvállalkozások.
A számvevőszék pozitívan értékelte, hogy Magyarországon 2010-et követően elindultak és részben megtörténtek azok a jogszabályi, szervezeti és támogatási rendszereket érintő változtatások, amelyek a k+f+i támogatásához nélkülözhetetlenek. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 2015. január 1-jei megalakulásával megszűnt a k+f+i tevékenységért felelős szakpolitika korábbi intézményi széttagoltsága, s ez lehetőséget adott az együttműködés, illetve a szervezett koordináció kialakítására – vélte a számvevőszék.
A szervezet közleményében kiemelte: egy ország magas szintű k+f+i teljesítményének legfontosabb tényezője a kiegyensúlyozott innovációs rendszer, amely megfelelően ötvözi a köz- és a magánberuházásokat, ösztönzi a vállalkozások fejlesztési együttműködéseit egymással és a tudományos világ képviselőivel, s mindezek előfeltételeként lehetőséget biztosít a magas színvonalú oktatásra és kutatásra. Fontos, hogy a kutatás-fejlesztési folyamat eredményei megjelenjenek a gazdaságban, mind az innovatív termékek értékesítése és exportja, mind a foglalkoztatás terén – olvasható az összegzésben.