Kisméretű nukleáris energiaforrásokat gyártana az orosz védelmi minisztérium számára a Moszkva közelében működő Innovációs Programok Gépészeti Társasága (IKIP).
A cég képviselője ezt az Armija-2017 (Hadsereg-2017) című fórumon jelentette be, és hozzátette: 2023-ra készülhetnének el a száz kilowattos, illetve egy megawattos teljesítményűre tervezett, sarkvidéki használatra szánt berendezések első példányai.
Az egy megawattos energiaforrást mobil változatban is gyártanák, vagyis mozgó objektumok energiaellátására is alkalmas lenne – közölte a TASZSZ hírügynökséggel a cég képviselője. A megvalósításhoz öt-hat évre lenne szükség, a kiadásokat ugyanis mintegy húszmilliárd rubelre (több mint 87 milliárd forintra) becsülik, ennyi pénzt pedig nem lehet egyszerűen és gyorsan előteremteni a költségvetésből.
A fejlesztési munkálatok szoros ágazatközi együttműködésben folynának – mondta a hírügynökség forrása. Azt is hozzátette, hogy a reaktoregység kifejlesztésében a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern vállalataira számítanának, de sok egyéb más mellett meg kell alkotni például a megfelelő szállítóeszközt és az energiatovábbító rendszert is. A Pronedra orosz internetes hírportál ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a most bejelentett tervek, a mobilreaktor ötlete nem új keletűek. 2015 őszén már beszélt róluk a TASZSZ-nak Jurij Konyusko az IKIP vezérigazgatója. Akkor 2020-ra ígérte a prototípus megalkotását.
Olyan, modul rendszerű berendezésről van szó, amelyet méretétől és teljesítményétől függően különböző kategóriájú teherautókra, sarkvidéki körülmények között pedig szántalpakra lehet szerelni – magyarázta, és kifejtette: szerinte a legészakibb régiókban, a sarkvidéki szigetcsoportokon legalább harminc ilyen energiaforrásra lesz szükség. Helikopteren vagy repülőgépen lehetne a helyszínre szállítani őket, ott viszont már éveken át autonóm rendszerként működnének, népesebb kiszolgálószemélyzet nélkül.
Az önjáró atomerőmű ötlete nem új Oroszországban. A szovjet korszakban, 1961-ben már építettek egy ilyen, kis teljesítményű berendezést, amelyet lánctalpakon lehetett szállítani, a később kifejlesztett mozgó erőművet, a Pamírt pedig vontatóra szerelték, ennek súlya a reaktorral együtt 60 tonna volt. 1986-ra elkészült ugyan két mintapéldány, ám a csernobili atomerőmű-baleset miatt végül leállították a programot.