Különleges rekordot állított fel a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern azzal, hogy Kínában, a Tianwani Atomerőmű 3. számú blokkját a munkálatok kezdetétől számítva kevesebb, mint 5 év alatt beindította, azaz a blokk elérte az első kritikusságot.
Ez a fizikai indítás utolsó lépése. Az orosz nukleáris energetika történetének modern korszakában ugyanis még nem épült fel ennél gyorsabban új nukleáris kapacitás. A blokk a jelenlegi tervek szerint év vége felé kapcsolódik a nemzeti villamosenergia-hálózatra és 2018-ban már kereskedelmi üzembe állhat.
2017. szeptember 28-án, csütörtök este emelték a minimális ellenőrzött szintre a Tianwan 3. blokk VVER-1000 típusú blokkjának teljesítményét. „Megkezdődött az irányított láncreakció, az ellenőrző rendszerek jelezték az első neutronok megjelenését” – idézte a Roszatomhoz tartozó, Oroszországban és szerte a világon atomerőművek tervezésével és építésével foglalkozó kivitelező, az ASZE holding közleményét a RIA Novosztyi. A hírügynökségi jelentés megjegyezte: a szakemberek ezt úgy nevezik, hogy „élni kezdett” a reaktor.
Az erőmű építése – fotó: todayonline.com
A fizikai indítás 2017. augusztus 18-án kezdődött, melynek keretében összesen 163 fűtőanyag-kazettát raktak be a reaktorba.
Ezt a folyamatot is a menetrendhez képest hamarabb sikerült befejezni. A minimális szintű ellenőrzött teljesítmény elérését követően még számos kritikus tesztet végeznek majd el és csak ezt követően nyílik lehetőség a hálózati kapcsolatok első tesztelésére. A sikeres teszteket követően pedig újabb terhelési és egyéb teszteket kell majd elvégezni annak érdekében, hogy a blokk az idei év végéig kapcsolódhasson a villamosenergia-hálózatra és jövőre elkezdhesse a kereskedelmi célú villamosenergia-termelést.
A 3. blokk első betonozása, azaz az építkezés kezdete 2012. december 27-én volt, így csaknem 2 hónappal kevesebb, mint 5 év alatt végeztek a munkálatokkal. A RIA Novosztyi összehasonlításképpen felidézi, hogy a Rosztovi Atomerőműben a 3. blokk építése 2009. szeptember 15-től 2014. december 7-ig tartott, a tianwani első blokkot 1999 októberében kezdték építeni és 2005 decemberében indították be, a másodikon pedig 2000 őszén indultak meg a munkálatok, míg a start 2007. május elsején volt.
A Tianwani Atomerőmű építése a legnagyobb orosz-kínai közös atomenergetikai projekt. A 3. és 4. reaktorblokk építését szolgáló együttműködés az Orosz Föderáció kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya közt erről megszületett jegyzőkönyv alapján zajlik. Az erőmű az AESZ-91 orosz terv alapján épül, VVER-1000 típusú blokkal, amely teljességgel megfelel Kína, az Orosz Föderáció és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelenlegi biztonsági elveinek és követelményeinek is. A Tianwani Atomerőmű építése a Csiangszui Atomenergetikai Társaság (JNPC) és az ASZE holdinghoz vállalat, az Atomsztrojekszport közös kivitelezésében zajlik.
Már 2017 végéig megszülethet a keretmegállapodás arról is, hogy ugyancsak a Roszatom építheti a Tianwan 7. és 8. blokkot – idézte nemrég a RIA Novosztyi hírügynökség az ASZE holding egyik tisztségviselőjét. Ennek keretében VVER-1200 típusú, 1200 MW villamos teljesítményű blokkokat ajánl az orosz atomkonszern. Különböző változatok lehetségesek, ahhoz hasonlóak, mint amilyen Belaruszban épül, illetve amilyet Magyarországnak és más országoknak is kínál a Roszatom. Sőt, újabb kínai atomerőmű-építésbe is bekapcsolódhat az orosz atomkonszern.
A blokktípust számtalan baleset kivédésére képessé tették – fotó: Geng Yuhe / VCG / Getty Images
Peking felajánlotta a Roszatomnak, hogy vegyen részt egy beruházásban, amelynek telephelye a tervek szerint a kelet-kínai Csiangszu tartományban, a Tianwani Atomerőműtől mintegy 20 kilométerre lesz. Mint az IK ASZE nevű Roszatom-társaság alelnöke, Andrej Lebegyev a közelmúltban elmondta, hat blokkot terveznek az új atomerőműbe, és ebből legalább kettő kivitelezésére jó eséllyel az orosz atomóriás kaphat megbízást.
A 2007 óta üzemelő Tianwan 1. és 2. blokkba a világon először építették be az úgynevezett zónaolvadék-csapdát, amely azt a célt szolgálja, hogy a blokktípus képes legyen kezelni egy zónaolvadással járó, a tervezési alapon túli, rendkívül kis valószínűséggel bekövetkező súlyos baleset következményeit is, azaz képes legyen arra, hogy a zónaolvadékban megállítsa a reakciót és megakadályozza az olvadék környezetbe jutását.