Megkapta az építési engedélyt a svájci központú Stadler vasúti járműcsoport a legújabb szolnoki beruházáshoz, amellyel forgóváz-üzemének gyártókapacitását duplázza meg – mondta Dunai Zoltán, a Stadler Magyarország Kft. felügyelőbizottságának elnöke a Tisza-parti megyeszékhelyen a városvezetéssel együtt tartott sajtótájékoztatón szerdán.
A 10 milliárd forint értékű befektetésből a korábbi szolnoki cukorgyár területén hoznak létre épületeket és vásárolnak gépeket, a vasúti forgóvázak nagyjavításának és gyártásának éves kapacitása 250-ről 500 tételre emelkedik – tette hozzá.
Dunai Zoltán tájékoztatása szerint a beruházást két ütemben valósítják meg. Az idei év harmadik negyedéig tartó első fázisban a 8 ezer négyzetméter alapterületű üzemet építik fel, ahol 7 ezer négyzetméter a termelést, míg ezer négyzetméter az irodai-adminisztrációs tevékenységet szolgálja ki. A második ütemben - 2019 harmadik negyedévéig – egy raktárcsarnok készül el, amely a szolnoki ipari parkban már 2013 óta üzemelő részleget is kiszolgálja.
A beruházás 10 milliárd forintos összértékén belül 1 milliárdot a technológiai fejlesztésekre szánnak, a létszámot 15 emberrel bővítik. A Stadler Magyarország Vasúti Karbantartó Kft. társaság részeként működő szolnoki forgóváz-üzem a teljes Stadler cégcsoport forgóvázainak revíziójáért felelős kompetencia-központként működik, emellett jelentős szerepe van a belföldi piacra készülő járművek hordműveinek gyártásában is.
Szalay Ferenc, Szolnok fideszes polgármestere kiemelte: a Stadler 2007-es letelepedése óta a város és a világcég kapcsolata példamutató, az önkormányzat minden lehetséges eszközzel segíti a minél sikeresebb üzletmenetét. Kállai Mária, a megye kormánymegbízottja arról beszélt, hogy a Stadler megjelenésével egy új munkakultúra honosodott meg Szolnokon, és munkaerő-igényük nagy lökést adott a város szakmunkásképzésének fejlesztéséhez.
A Stadler-beruházás azon az ipari területen valósul meg, amelyen 1914-től 2007-ig a cukorgyártás egyik fellegvára volt. A rendszerváltás után a Szolnoki Cukorgyár előbb francia, majd német többségi tulajdonba került, és ez utóbbi gazdája 2007-ben – élve az EU cukorpiaci rendtartásának reformja által kínált lehetőséggel –, lemondott termelési kvótájának egy részéről. Ezt megpecsételte a gyár sorsát, amelyet 2008 és 2011 között lebontottak.