A Bristoli Egyetem Cabot Intézetének kutatói egy olyan új, forradalmi erőforrás kifejlesztésén dolgoznak, mely az atomerőművekben a reakciók szabályozásához használt, már elöregedett grafitrudakból csinálna akkumulátor-gyémántokat.
Ettől olcsóbb nem lesz egy okostelefon – fotó: entrepreneur.com
Ami a gyártást illeti, a szabályozáshoz használt grafitrudak felületén képződött szénizotóp (14C) hevítésre gázzá fejlődik, illetve begyűjthetővé válik. Ez a gáz a nagy hő és az alacsony nyomás közepette válik mesterséges gyémánttá. Az izotóprétegtől megfosztott grafitrúd továbbra is sugárzó marad, azonban sokkal kisebb mértékben, ezért sokkal könnyebb a biztonságos elhelyezése is.
A mesterséges gyémántok egyik furcsa tulajdonsága, hogy radioaktív sugárzásnak kitéve elektromos áramot termelnek. Az atomerőművekből "kukázott" grafitrudak segítségével létrehozott gyémántok már alapból radioaktívak, így lényegében egyfajta akkumulátorként működhetnének.
Ami a biztonságot illeti, a radioaktív gyémántot – stílszerűen – egy újabb réteg (nem radioaktív) mesterséges gyémántréteggel fednék be, így nem csak a kifelé veszélyes radioaktivitás szűnne meg, de tovább fokozódna a hatékonyság is. A szakemberek szerint a kész gyémántakkumulátor még annyira sem lenne radioaktív, mint egy banán.
Az új erőforrással egyrészt lehetségessé válna a nukleáris hulladék egy részének újrahasznosítása, továbbá az elkészült eszköz egy olyan kisfeszültségű akkumulátor lenne, ami a vetélytársaival ellentétben még 5730 év múlva is képes lesz az eredeti teljesítményének a felét leadni. Ez a kicsivel több, mint ötezer év az alapanyagul szolgáló izotóp felezési ideje is egyben.