Annak ellenére, hogy az Ipar 4.0 kifejezéssel már közel egy évtizede dobálóznak, sok gyártó még nem élhetett a sokat dicsért előnyökkel. 2018-ban a gyártók mindössze 20,7%-a tartotta magát „erősen felkészültnek ahhoz, hogy megfeleljen a negyedik ipari forradalom új üzleti modelljeinek”. Még most is sok gyártó lassan adoptálja csak az ipar 4.0-hoz kapcsolódó új technológiákat - az additív gyártástól az AI-ig és a gépi tanulásig.

Illusztráció – Fotó: Adobe Stock

A McKinsey új „COVID-19: Inflection point for Industry 4.0” [COVID-19: Az ipar 4.0 inflexiós pontja] felmérésében a globális gyártócégek vezetőit világszerte megkérdezve, csupán 26%-uk állította, hogy néhány vagy több Ipar 4.0 technológiát alkalmazott.

Ennek egyik oka az, hogy sok gyártót lépést akar tartani az iparági trendekkel vagy a legújabb versenytársak akcióival. Ezeknél a gyártóknál a CIO-k [befektetési vezérigazgató-helyettesek] és a CFO-k [pénzügyi vezetők] elsősorban a beruházások megtérülésére fókuszálnak, vagy a középtávú befektetésekre, ez pedig a hosszabb távú beruházásokat - a legújabb, fejlett technológiák - hátráltatja.

A befektetés elmaradásának kockázata

Ezeknél a gyártóknál azonban jelentős hátránya van annak, ha kivárják a megfelelő lehetőséget az új beruházásokra. A gyártók egyre gyakrabban veszítik el azokat a szerződéseket, ahol kisebb, mozgékonyabb szakemberek túllicitálják őket, vagy akik olyan technológiák bevezetésére összpontosítanak, mint az IIoT vagy a robotizált folyamatautomatizálás (RPA), hogy fokozzák szakértelmüket.

Az ügyfelek egyre inkább arra törekszenek, hogy ezek a vállalatok kielégítsék sajátosabb igényeiket, és jobb ár-érték arányt érjenek el. Jó példa erre a félvezetőipar. A játékosok száma jelentősen zsugorodott (körülbelül 20-ról), még vitathatatlanul csak három olyan fél maradt játékban, akik globális szinten fejlett félvezetőket gyártanak. 2021-ben úgy tartják, hogy csak a tajvani TSMC, a dél-koreai Samsung és az amerikai Intel képes a legfejlettebb félvezetők gyártására.

Ezeknek a cégeknek a sikere nagyrészt az volt, hogy képesek a gyártási technológiák specializálására és optimalizálására. A vásárlók egyre inkább rájöttek, hogy sokkal olcsóbb, ha termékeiket olyan helyen készítik el, ahol a gyártás jobban optimalizált. Tehát a folyamatok optimalizálására és a gyártási költségek csökkentésére irányuló technológiába való befektetés elmulasztása nagy kockázati tényező lehet.

Ha túlságosan az emberekre hagyatkozik a folyamatok végrehajtásakor, az is egyre nagyobb kockázatot jelent. Ha a manuális folyamatok az uralkodóak, és nincs olyan digitális elemzési képesség, amely képes megjósolni egy hirtelen változás hatását - például a járvány megjelenését - a gyártási folyamatokra és általában az ellátási láncra, akkor szinte biztosan nehezen fogják tartani a lépést kisebb, specializáltabb versenytársakhoz képest, akik gyorsan tudnak alkalmazkodni a változó piaci trendekhez.

Tehát hogyan kezdhetik el a gyártók az adaptálás előtt álló akadályok lebontását, és hogyan helyezkedhetnek magabiztosabban, hogy ezt a jövőben felgyorsítsák? A dolog sürgősségét bele kell venni az egyenletbe, és meg kell értenie, hogy a beruházás időzítése döntő fontosságú. A vizualizáció kulcsfontosságú, és fontos, hogy ezeken a szervezeteken belül a döntéshozók első kézből láthassák, hogy az Ipar 4.0 technológiák bevezetése hogyan fogja gyakorlatilag befolyásolni az ellátási lánc folyamatát. Ösztönözni kell a gyártókat, hogy terjesszék elő sajátos problémáikat, hogy a megoldás megvitatható és biztosítható legyen.

Megoldást találni

Számos olyan technológia létezik, amelyek segíthetnek a szervezeteknek a kihívások kezelésében. Az Ipar 4.0 néhány példája a felhőalapú számítástechnika a technológiai infrastruktúra skálázására az üzleti igények változása alapján (pl. felvásárlások vagy eladások támogatása). Az üzleti folyamatokat tekintve, ahol a technológia-alapú, asztali folyamat-automatizálás jó kiindulópont lenne. Ezenkívül hasznos lehet az RPA megvalósításához szükséges üzleti esetek vizsgálata.

A másik, amely sok gyártó számára értéket jelentene, a gépi gyártás fizikai megvalósítása - ahol a szervezetek virtualizált nézetet érhetnek el egy projektről, a gyárak 3D-s modellezésével, a különböző forgatókönyvek megjelenítésével és bizonyos módosítások hatásával stb. elemezhető, mielőtt jelentős változtatásokat hajtanak végre.

Bár jelenleg sok gyártónak korlátozott a költségvetése, sokaknak megéri visszatérni az automatizálás alapjaihoz, és meggyőződni arról, hogy ezeket hatékonyan hajtják végre. Költséghatékonyabb és működési szempontból hatékonyabb lehet olyan folyamatok javítására összpontosítani, ahol olyan képességek állnak rendelkezésre, amelyeket nem használnak ki optimálisan - ilyen például a prediktív elemzés alkalmazása az ellátási lánc folyamataiban, vagy olyan elemzés, amely megvizsgálja az ellátási lánc nagy mennyiségű adatait, és következtetéseket von le a mintákról és trendekről.

Előretörve

Végső soron ma már világos, hogy az Ipar 4.0 technológiák lassú alkalmazása sok gyártót veszélyeztet. Ha a gyártók továbbra is versenyképesek akarnak maradni, egyre fontosabb lesz, hogy megismerjék a fejlett gyártási technológiák előnyeit, és alkalmazzák azokat a folyamatok optimalizálása és az üzleti tevékenység költségeinek csökkentése érdekében. Napjaink egyre versenyképesebb gyártási környezetében a túlnyomórészt manuális megközelítés megtartása már nem járható út a szervezetek számára. Itt az ideje, hogy a gyártók cselekedjenek, és pozitívan haladjanak előre az ipar 4.0 felé vezető úton.