Brit kormányzati körök élénkítenék az új generációs, kis teljesítményű atomerőművek létrehozásának akadozó tervét, noha egy nemrég készült elemzés kétségbe vonja ennek gazdaságosságát – írta a minap a Financial Times.
A brit üzleti napilap szerint Greg Clark vállalkozás- és energiaügyi, valamint ipari stratégiáért felelős miniszter ösztönzi ezt a technológiát, amelyben az olyan nagy atomerőművi blokkok könnyebben megvalósítható alternatíváját látja, mint amilyeneket 20 milliárd fontért a délnyugat-angliai Hinkley Poit C nukleáris telepre terveznek építeni.
Az angol nyelvű rövidítéssel SMR-ként emlegetett, kis, modulrendszerű reaktorok kifejlesztését, amelyben az elemzés szerint elsősorban az Egyesült Államokat, Kanadát és Kínát tekintik Nagy-Britannia fő vetélytársainak, a nukleáris ágazaton belül azért is kulcsfontosságúnak tartják, mert azok versenyképesek maradhatnak az egyre olcsóbbá váló megújuló energiaforrásokkal, a szélerőművekkel és a napelemekkel szemben.
Támogatói a technológia előnyei közé sorolják, hogy a segítségével erősíteni lehet Nagy-Britannia energetikai biztonságát, szembe lehet szállni a környezetvédelmi kihívásokkal, és még több milliárd fontos exportpiacot is nyerni lehet. Ráadásul hívei szerint az ilyen létesítmények építésénél elkerülhető lenne a nagy beruházásokat gyakran jellemző jelentős költségtúllépés és határidőcsúszás.
A kiszivárgott hírek szerint ugyanakkor kétségbe vonja ezeket az érveket egy, az Ernst and Young könyvvizsgáló cég – részleteiben még nem közzétett – elemzése, amely „negatív ítéletet” hozott a technológia költséghatékonyságát illetően. Az érintettek azonban azt állítják, hogy a megállapítások elavult adatokon alapulnak, összeállításukkor nem vették figyelembe például a patinás Rolls-Royce cég technológiáját, amely a legjobb esélyekkel pályázik a még 2015-ben az ilyen fejlesztések ösztönzésére kilátásba helyezett, 250 millió fontos brit állami támogatásra.
A Rolls-Royce vezette konzorciumnak tagja több nagy-britanniai központú cég, így az energetikai létesítményeket építő Amec Foster Wheeler, a Laing O’Rourke nemzetközi építőipari vállalat, az Arup mérnöki tanácsadó, a Nuvia atomtechnológiai társaság és a NAMRC nukleáris kutatóközpont. Támogatói hangoztatják is, hogy ez valójában „nemzeti erőfeszítés”, amely ösztönzi a hazai gyártó- és tervezői kapacitásokat. Mintegy 1,6 milliárd fontos kutatási és fejlesztési kiadásokkal számolnak, az ilyen reaktor építési költsége pedig a becslésük szerint eleinte 2,1 milliárd font lehet, majd a mennyiség növekedésével 1,8 milliárdra csökkenhet – írja a Financial Times.
A konzorcium, amely a termelés felfutása esetén 2030-2050 között akár 40 ezer új munkahelyet is létesíthet, üzemcsarnokokban gyártaná a reaktormodulokat, amelyeket aztán az adott telephelyen szerelnének össze. A 12 méter hosszú és négy és fél méter átmérőjű blokkokat ugyanis teherautóval, vonaton vagy akár uszályon is szállítani lehet majd.
A brit csapat fő vetélytársa, a NuScale amerikai társaság arra hivatkozik, hogy az ajánlata lendületet adhat a Brexit után Washington és London gazdasági együttműködésének, ráadásul az általa – amerikai kormányzati támogatással – kifejlesztett 50 megawattos, kis reaktor engedélyeztetési eljárása már megkezdődött az Amerikai Egyesült Államokban, vagyis az gyorsabban telepíthető lesz. Ezeket a reaktorokat, amelyek technológiáját az Oregoni Állami Egyetemen fejlesztették ki, össze is lehet kapcsolni. Akár tizenkettőt is csatlakoztatni lehet egymáshoz, gyakorlatilag egy 600 megawatt teljesítményű atomerőművet létrehozva.
A hagyományos atomerőműveknél egyszerűbb, könnyebben gyártható, kisebb helyigényű, kellő rugalmassággal kezelhető modulrendszerű reaktorokból különböző méretű erőműveket lehet építeni, amelyek teljesítményét egy-egy reaktor le- vagy bekapcsolásával szabályozni is lehet. A szakemberek szerint használhatók tengervíz-sótalanításra, olajfinomításra, katonai bázisok áramellátásra, és azok holtidejében szolgálhatnak energiaforrásként az időjárástól függő szél- és naperőművek mellett is.
Mind a Rolls-Royce, mind a NuScale arra is hivatkozik, hogy a nagy-britanniai piacon kedvező változást hozhatna az általuk kifejlesztett berendezések megjelenése. Egy megawattóra elektromos áram előállítását 60 fontos költséggel tervezik, ami több mint harmadával olcsóbb a majd a Hinkley Point C Atomerőműből érkező energiánál.
Kereslet pedig külföldön is lehet az SMR-re. A legszerényebb becslések szerint is 2035-ig ezer darabot lehetne értékesíteni belőlük, a NuScale pedig úgy kalkulál, hogy a következő húsz évben 400 milliárd dollárosra bővülhet az ilyen létesítmények potenciális világpiaca. Ezt támasztja alá az a friss hír is, amely szerint a Rolls-Royce és a jordániai állami atomenergia-bizottság a minap egyetértési memorandumot írt alá. A dokumentum értelmében megvalósíthatósági tanulmány készül a kis, modulrendszerű reaktorok építésének lehetőségéről az arab országban.